„Onnan lehet tudni, hogy dühös vagyok, hogy olyankor motyogok magamban, olykor még csúnya szavakat is mondok, az arcomra van írva, hogy ideges vagy dühös vagyok – árulta el Szilvia. – Általában egy nagy levegő szokott segíteni abban, hogy lenyugodjak. Vagy több, három vagy négy, de ez a technika lenyugtat” – magyarázta a tanárnőként dolgozó fiatal nő. Elmondta, hogy a munkájában egyébként is fontos, hogy megőrizze a higgadtságát, mert a tanórákra nem szeretné bevinni a dühét.
„Ordibálással vagy csapkodással. Esetleg együtt a kettővel” – vallotta be László, aki egész életében vállalkozóként dolgozott, vagyis a saját maga főnöke volt. Azt mondta, ez azért fontos, mert így látszik, hogy ha kijött a sodrából, az nem a főnöke miatt történt. „Szerintem ez egy nagyon rossz módja az agresszió kezelésének.
Próbálok odafigyelni arra, hogy ne vegyem ennyire komolyan magam, a problémákat, vagy egyáltalán az életet, de egyelőre kevés sikerrel. A barátnőmet megkértem, hogy szóljon rám ilyenkor. Vagy az a legjobb, amikor mond valami vicceset, vagy csak egyszerűen elkezd rajtam nevetni. Olyankor rendszeresen én is abbahagyom a dühöngésemet, és lassan én is vele együtt nevetek” – mesélte a fiatalember.
Ahány ember, annyi technika
Ahogyan a fenti példákból is látszik, mindenki másképp kezeli a hétköznapi agressziót, mivel mindenki más és más vérmérsékletű. Ezért ha valami feldühít bennünket, van, akin meg sem látszik a feszültség, más pedig a környezetében is kárt tesz.
De ezek mellett a szélsőségek mellett rengeteg módja van még a düh, a feszültség, az agresszió levezetésének. Ilyen lehet például a sport, a humor, de akár az evés vagy egy jó barátnős beszélgetés is segíthet. Ahogyan káros szokások rabjaivá is válthatunk emiatt, mint például az egy-két pohár ital, ami csökkentheti a feszültséget, de hosszú távon nem sokat segít. A szakemberek azt tanácsolják, hogy érdemes valami olyan technikát alkalmazni, amely sem ránk, sem a környezetünkre nem jelent veszélyt, mint például a már említett mély levegő, mozgás, nevetés. Vagy felkereshetünk egy olyan csoportot, ahol megtanítják nekünk az agresszió békés kezelését.
Passzív agresszió
Merthogy ilyen is van, nemcsak olyan, amikor kimutatjuk, kiadjuk magunkból a dühünket. A passzív-agresszív magatartás az ellenségesség indirekt kifejezése például halogatás, makacsság, barátságtalan viselkedés, feledékenység vagy sorozatosan elkövetett hibák révén – olvasható a Wikipédián.
Az ilyen emberek általában ambivalens, szeszélyes, gyakran veszekedésbe torkolló módon viselkednek, bizonytalanok önmagukban, és szinte mintha függenének a konfliktustól, ami gyakran egy náluk magasabb hatalom, például a munkahelyi főnök miatt következik be, de interperszonális kapcsolatokban is előfordul. A passzív (behódoló) és az agresszív (ellenséges) magatartás arany középútja az asszertivitás, ami az egyén saját érdekeinek felismerését és artikulálását jelenti olyan módon, hogy azzal a másik vagy többi fél érdekeit sem sérti.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest